A 19. század sajátos hazafias légköre, a magyar értékek iránti elkötelezettsége, a közelgő millenáris ünnepségek, valamint a hol romantikus, hol tudományos érdeklődésű őshazakutató elődök mindenképpen ösztönzően hatottak a magyarok őstörténete iránt érdeklődő emberekre a század 2. felében is.

Munkácsi Bernát (1860-1937) Pápaival Károllyal együtt 1888-ban indult el legnevezetesebb útjára, a vogulokhoz. Fő céljának a Reguly-féle vogul/manysi folklórgyűjtés helyszíni értelmezését, ellenőrzését és megfejtését tekintette. Ezen túlmenően az egyre inkább eltűnőben lévő népköltészeti hagyományoknak páratlan gazdagságát tárta és jegyezte fel. Finnugor kutatásainak egyik legnagyobb eredménye a Vogul népköltési gyűjtemény című többkötetes szövegkiadás, a vogul népköltészet jellegzetes műfajainak bőséges magyarázatokkal, elemzésekkel, mutatókkal való megjelentetése. Tudományos munkássága mellett kevesebb ideje jutott a tárgygyűjtésre, mint a vele utazó Pápai Károlynak. Gyűjteménye 21 db, íjakból és nyílvesszőkből álló tárgy együttes, viselet nincs közöttük.

Bunkósvégű nyílvessző prémes állatokra, Munkácsi Bernát gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

Pápai Károly (1861-1893) Munkácsi Bernát felkérésére, az ő útitársaként indult 1888-ban a nyugat-szibériai kutatóútra, hogy a manysik és hantik körében néprajzi és embertani kutatásokat végezzen. A Szoszva és a Konda vidékén csaknem egy évet töltött. A néprajzi és embertani kutatásokon túl jelentős tárgygyűjtést is folytatott. Ezen kívül több mint kétszáz fényképfelvételt készített. Az obi-ugorok alapfoglalkozását reprezentáló halászati és vadászati eszközök mellett gyűjtött háztartási eszközöket, pl. kéregből formált tálakat, dobozokat, csontból faragott eszközöket, viseletdarabokat, ezen belül elsősorban vászonból és prémből készült ruházati tárgyakat, ékszereket, hangszereket és kultikus tárgyakat is.  Korai halála miatt tárgyai nagy részét Jankó János leltározta be, aki megállapította, hogy Pápai gyűjteménye „úgy tárgyainak számára, mint eredetiségére és ősiségére nézve páratlanul magasan áll… ma egész Európában.”

Nappali bölcső nyírkéregből, Pápai Károly gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

A 19. század végén a magyar emberek nagy része úgy gondolta, hogy a magyarok rokonait valahol messze Ázsiában kell keresni, a hunok, törökök, mongolok őshazájának vidékén. Nem véletlen, hogy Zichy Jenő gróf három, 1895 és 1898 közötti expedíciójának a magyarok őstörténetének felderítése, jobb megismerése volt a célja.

Zichy Jenő gróf (1837–1906) a dualizmus korának egyik legismertebb mágnása, korának közismert, tudományos érdeklődésű, nagy befolyású alakja volt. Természetesen meghatározott céllal indult valamennyi expedíciója, ha azok tudományos megalapozottsága olykor vitatható is. Expedíciói során Zichy fő feladatának tekintette, hogy összegyűjtsék mindazokat a nyelvi, történeti, régészeti, embertani és néprajzi nyomokat, amelyek összefüggésükben a magyarság oroszföldi vándorlásának útját jelzik. (Ekkor még a nyelvi, a kulturális és a genetikai rokonság nincsenek elválasztva egymástól.) A magyar őstörténet-kutatásban személyesen is érintett volt, mivel megtudta, hogy Zichia az Északnyugati Kaukázus egyik tájegysége, s fölmerült benne, hogy hátha onnan származik az ő családja is.

Zichy Jenő gróf

Az 1. és a 2. expedíció szerencsésen, nagy és értékes régészeti és néprajzi gyűjteménnyel tért vissza, amelyet a Zichy Jenő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott.  Mégis kiábrándulás és csalódottság fogadta az eredményeket. A tájékozatlan hazai közönség a honfoglalás előtti korra vonatkozó írásos emlékek és rég elszakadt magyar törzsek megtalálásában reménykedett. Ezt a reményt maga a gróf keltette — a sajtó segítségével — céljainak hangoztatásával. Különösen kemény bírálatot kapott Herman Ottónak, a nagy tekintélyű néprajztudósnak a tollából. Herman azzal vádolta Zichyt, hogy saját nemzetségének kikutatására használta fel az utazást. A Gróf Zichy Jenő útazása a Kaukazusban című cikkében bírálta a második expedíció eredményeit.  Azt írta róla, hogy bár közéleti tevékenysége miatt Zichy „a köznek kedves embere”, a tudomány területén azonban amatőr. Az éles bírálat eredménye, hogy Zichy valamivel megfontoltabban szervezte a harmadik expedíciót, amibe olyan jeles tudósokat is meghívott, mint Pósta Béla régész, Jankó János néprajzkutató és Pápay József nyelvész. Az expedíció eredményeit elsősorban e két utóbbi tudós tevékenységén keresztül mutattuk be, akik különválva az expedíció többi tagjától egyéni kutatásokat végeztek az obi-ugorok között.

A III. Zichy expedíció térképe

Jankó János (1868-1902) az Irtis és a Nagy-Jugan völgyében 3 hónapot dolgozott, "...összeírtam az osztják ház leltárát, megfigyeltem a halászatot és részben a vadászatot, feljegyeztem a szokásaikat, ahol kinyomozhattam ősvallásuk maradékait és mindent, amit életükről megtudhattam… gyűjtöttem 300 néprajzi tárgyat, 30 koponyát, 2 teljes csontvázat, készítettem 150 fényképet s az egész út minden napjáról pontos naplót vezettem."  Az osztják tárgygyűjtéssel teljes képet kívánt adni kultúrájukról, életmódjukról, vallásukról. Célja elérése érdekében néha a legszélsőségesebb módszerektől sem riadt vissza. Leitatta vendéglátóit, így rabolt ki több sírt a koponyákért, sírmellékletekért, ásatási leletekért, melyeket nem kapott volna soha meg az őslakosoktól. Nem véletlen, hogy a végén bérelt hajójával szabályosan elmenekült a hantiktól. Ő is fiatalon, 34 évesen hunyt el. Összesen 380 tárgyat őriz tőle a Néprajzi Múzeum Európa gyűjteménye.

                                                Hanti női ruha, Jankó János gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

Sokkal békésebben és csaknem egy évig végezte északi hanti/osztják kutatásait Pápay József, aki szintén életcéljává tűzte ki Reguly Antal – a fiatalon elhunyt nyelvész – Északnyugat-Szibériában gyűjtött, de feldolgozatlanul maradt hanti szövegeinek megfejtését és leírását. 1898-1899-es expedíciójával sikeresen teljesítette célját, sőt még azt a személyt is megtalálta, akinél Reguly gyűjtött évtizedekkel azelőtt.  Pápay Józsefnek szibériai kutatóútján nyelvészeti munkássága mellett még volt ideje és energiája a tárgygyűjtésre is. A Néprajzi Múzeumban található gyűjteménye 69 darab tárgyat tartalmaz, melyek mindegyike pontos földrajzi meghatározással és hanti megnevezéssel rendelkezik. Pápay József gyűjteménye az osztjákok életének szinte minden területét felöleli. Vannak közöttük a két alapfoglalkozást, a halászatot és a vadászatot reprezentáló eszközök, azaz íjak, a különféle állatok elejtésére szolgáló különböző típusú nyilak, kések, csapdák, hálók, hálókötőtűk, hálónehezékek, horgok és szigonyok. A gyűjtött anyag között találhatunk aprólékosan megmunkált kéregedényeket, rénszarvasprémből készült viseletdarabokat és egyéb tárgyakat, hangszereket és kultikus eszközöket is.

Sámán halotti figurája, Pápay József gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

A hazatérő 3. Zichy expedíció eredményeit elismeréssel fogadták a szakemberek. Az expedíció jelentős érdemeket szerzett az archeológia, a néprajz, a nyelvészet és az állatföldrajz terén is. Zichy harmadik expedíciójának egyik elismerése, hogy 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta a grófot.

Bármennyire is délibábos volt Zichy eredeti elképzelése, bármennyire is hátráltatta időnként szeszélyes és kalandvágyó természetével a tudósok munkáját, Zichy Jenő felbecsülhetetlen érdeme, hogy jelentős anyagi áldozatot hozott a magyar tudomány érdekében.