HTML

Lásson, értsen:
a múzeumban és a helyszínen

Előadássorozat a Néprajzi Múzeumban
az AGRA támogatásával:

1. Itt a vége! Vagy mégsem?
2. Szibéria magyar szemmel

NM_100x110.png

Támogató

AGRA_logo.png

Az Orosz Birodalom és a finnugor népek kapcsolata

2013.04.15. 17:03

A keleti szlávok és a finnugor népek kapcsolata az I. évezred végéig nyúlik vissza, hiszen már a kialakulófélben lévő Novgorodban és a hozzá tartozó földeken együtt éltek a finnugor eredetű őslakók és a keleti szláv bevándorlók. A novgorodi orosz–finnugor együttélés bizonyítékai többek között a nyírfakéregre rótt levelek, üzenetek, amik azt is bizonyítják, hogy itt éltek olyan emberek, akik karjalai nyelven tudtak írni-olvasni.

a-legkorabbi-karjalai-szovegemlek-egy-nyirfakereg-level-novgorodban-bukkant-fel.jpgKarjalai nyírkéregre írt szövegemlék Novgorodból, 13. század

A 11–12. század folyamán keletkezett „Régmúlt idők krónikája” ugyancsak számtalan finnugor vonatkozású adatot megőrzött. Például felidézünk a krónika segítségével egy finnugor sámánszertartást, ami a sámánok révülésének legkorábbi leírásai közé tartozik.

Az időben előre haladva bemutatjuk, hogy a 14. században Moszkva már felfutóban lévő dinamikus hatalmi központ volt, amely lendületesen terjeszkedett a világ mind a négy égtája, így Kelet felé is, ahol a volga-permi finnugorok éltek. Elsőként a komik lakta terület került Moszkva fennhatósága alá (1478-ban), ahol az oroszok hatalmuk megszilárdítására felhasználták a 14. században létrehozott Permi Püspökséget is. Ennek első vezetője Permi Szent István, polgári nevén Sztyepán Hrap permi érsek volt. Jól ismerte a zürjének életviszonyait, jellemét és nyelvét is. Ő indította meg a komik keresztény hitre térítését. Először a Pam nevű fősámán vezette fegyveres ellenszegülést kellett megtörnie, utána kezdhette el a céltudatos hittérítést. A komik leigázása nem menterőszak nélkül. Megrázó részleteket hallhatnak az előadáson résztvevők a fősámán ősi hite melletti érveléséből, de betekintést kapnak a komik ősi vallásának részleteibe is.

komi ábécé.jpgKomi ábécé

Az oroszok keleti terjeszkedésének legfőbb akadálya az Arany Horda és annak utódállamai voltak.  Az Arany Horda mongol állam volt a mai Délnyugat-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán területén, amely a Mongol Birodalom széthullása során, az 1240-es években alakult ki. Az 1440-es évek elején szétesett. Vallási szempontból a Horda vezetése alapvetően toleráns volt: még az orosz ortodox egyházat is felmentette az adófizetés alól. A keresztény alattvalók földjeit jelentéktelen periférikus területeknek tekintették, és nem is szenteltek nekik sok figyelmet, ha rendszeresen adót fizettek. Az utódállamok közül Moszkva fő ellenfele a Kazanyi Kánság volt. A Kazanyi História tanúsága szerint az ő oldalán harcoltak a mordvinok, a tatárok oldalán pedig a „gonosz” cseremiszek. A leírások azt sejtetik, hogy a cseremisz gyűjtőnév: a marikkal együtt e név alá sorolt udmurtok és a csuvasok is harcoltak a tatár érdekekért. 1524-ben az oroszok csapatai vízi úton indultak Kazany bevételére, de a Volgán feltartóztatták őket a cseremiszek és megsemmisítették az orosz hajóhadat.

1530-ban egy orosz fegyverszállítmányra csaptak le a cseremiszek: fegyvereket, köztük faltörő eszközöket és ágyúkat zsákmányolván. A 16. század közepén fordult a hadiszerencse. Rettegett Iván cár (1533–1584) újult erővel fogott a volgai népek meghódításához, kihasználva a Kazanyi Kánság belső válságát is. A fél évszázados küzdelem végül Moszkva javára dől el (1552).

Kazan1552.jpg                                                                                   Kazany, 1552.

Az előadáson röviden kitérünk a legendás orosz cár, Rettegett Iván személyére, uralkodására is, hiszen ő alatta kezdődött meg a Volga-Káma menti finnugor népek Oroszországhoz való csatolása. Bemutatjuk, hogy fél évszázados küzdelem után a Volga-menti népek végérvényesen orosz uralom alá kerültek.

REPIN Rettegett Iván megöli fiát.jpg

Ilja Repin: Rettegett Iván megöli fiát c. festménye

Az új hatalom igen súlyos terheket rakott a meghódított Volga-vidéki finnugor és török népek vállára. Az adóterhek elviselhetetlenek voltak, az orosz betelepülés a legjobb termőterületeitől és erdeitől fosztotta meg az őslakókat. A történeti tények ellentmondanak annak a propagandisztikus nézetnek, hogy az orosz hatalom felvirágzást hozott a nincstelen és barbár volgai népek életébe. A valóságban kemény, céltudatos kolonizáció folyt a Volga mentén, előkészítve a terepet a további orosz terjeszkedéshez Szibéria felé.

Végezetül képek és tárgyak segítségével röviden bemutatjuk a mordvinok, a marik, az udmurtok és a komik néprajzi sajátosságait, hitvilágát és szertartásait.

        Idős mari asszony.jpg  

     Hegyi mari asszony, 19. sz. vége-20. sz. eleje

Cseremisz kendő 40296.jpg

Mari/cseremisz kendő a 19. századból, Jankó János gyűjtése

Áldozati szertartás szent berek.jpg

                                   Mari/cseremisz áldozati szertartás a szent berekben, 19-20. sz. fordulója

40325_3.jpg                                                                 Mari áldozati tárgy az isten fája részére

 

Az őshaza nyomában 2.

2013.04.03. 09:32

A 19. század sajátos hazafias légköre, a magyar értékek iránti elkötelezettsége, a közelgő millenáris ünnepségek, valamint a hol romantikus, hol tudományos érdeklődésű őshazakutató elődök mindenképpen ösztönzően hatottak a magyarok őstörténete iránt érdeklődő emberekre a század 2. felében is.

Munkácsi Bernát (1860-1937) Pápaival Károllyal együtt 1888-ban indult el legnevezetesebb útjára, a vogulokhoz. Fő céljának a Reguly-féle vogul/manysi folklórgyűjtés helyszíni értelmezését, ellenőrzését és megfejtését tekintette. Ezen túlmenően az egyre inkább eltűnőben lévő népköltészeti hagyományoknak páratlan gazdagságát tárta és jegyezte fel. Finnugor kutatásainak egyik legnagyobb eredménye a Vogul népköltési gyűjtemény című többkötetes szövegkiadás, a vogul népköltészet jellegzetes műfajainak bőséges magyarázatokkal, elemzésekkel, mutatókkal való megjelentetése. Tudományos munkássága mellett kevesebb ideje jutott a tárgygyűjtésre, mint a vele utazó Pápai Károlynak. Gyűjteménye 21 db, íjakból és nyílvesszőkből álló tárgy együttes, viselet nincs közöttük.

31344.JPG

Bunkósvégű nyílvessző prémes állatokra, Munkácsi Bernát gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

Pápai Károly (1861-1893) Munkácsi Bernát felkérésére, az ő útitársaként indult 1888-ban a nyugat-szibériai kutatóútra, hogy a manysik és hantik körében néprajzi és embertani kutatásokat végezzen. A Szoszva és a Konda vidékén csaknem egy évet töltött. A néprajzi és embertani kutatásokon túl jelentős tárgygyűjtést is folytatott. Ezen kívül több mint kétszáz fényképfelvételt készített. Az obi-ugorok alapfoglalkozását reprezentáló halászati és vadászati eszközök mellett gyűjtött háztartási eszközöket, pl. kéregből formált tálakat, dobozokat, csontból faragott eszközöket, viseletdarabokat, ezen belül elsősorban vászonból és prémből készült ruházati tárgyakat, ékszereket, hangszereket és kultikus tárgyakat is.  Korai halála miatt tárgyai nagy részét Jankó János leltározta be, aki megállapította, hogy Pápai gyűjteménye „úgy tárgyainak számára, mint eredetiségére és ősiségére nézve páratlanul magasan áll… ma egész Európában.”

3706_bölcső.jpgNappali bölcső nyírkéregből, Pápai Károly gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

A 19. század végén a magyar emberek nagy része úgy gondolta, hogy a magyarok rokonait valahol messze Ázsiában kell keresni, a hunok, törökök, mongolok őshazájának vidékén. Nem véletlen, hogy Zichy Jenő gróf három, 1895 és 1898 közötti expedíciójának a magyarok őstörténetének felderítése, jobb megismerése volt a célja.

Zichy Jenő gróf (1837–1906) a dualizmus korának egyik legismertebb mágnása, korának közismert, tudományos érdeklődésű, nagy befolyású alakja volt. Természetesen meghatározott céllal indult valamennyi expedíciója, ha azok tudományos megalapozottsága olykor vitatható is. Expedíciói során Zichy fő feladatának tekintette, hogy összegyűjtsék mindazokat a nyelvi, történeti, régészeti, embertani és néprajzi nyomokat, amelyek összefüggésükben a magyarság oroszföldi vándorlásának útját jelzik. (Ekkor még a nyelvi, a kulturális és a genetikai rokonság nincsenek elválasztva egymástól.) A magyar őstörténet-kutatásban személyesen is érintett volt, mivel megtudta, hogy Zichia az Északnyugati Kaukázus egyik tájegysége, s fölmerült benne, hogy hátha onnan származik az ő családja is.

Zichy Jenő portré.jpgZichy Jenő gróf

Az 1. és a 2. expedíció szerencsésen, nagy és értékes régészeti és néprajzi gyűjteménnyel tért vissza, amelyet a Zichy Jenő a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott.  Mégis kiábrándulás és csalódottság fogadta az eredményeket. A tájékozatlan hazai közönség a honfoglalás előtti korra vonatkozó írásos emlékek és rég elszakadt magyar törzsek megtalálásában reménykedett. Ezt a reményt maga a gróf keltette — a sajtó segítségével — céljainak hangoztatásával. Különösen kemény bírálatot kapott Herman Ottónak, a nagy tekintélyű néprajztudósnak a tollából. Herman azzal vádolta Zichyt, hogy saját nemzetségének kikutatására használta fel az utazást. A Gróf Zichy Jenő útazása a Kaukazusban című cikkében bírálta a második expedíció eredményeit.  Azt írta róla, hogy bár közéleti tevékenysége miatt Zichy „a köznek kedves embere”, a tudomány területén azonban amatőr. Az éles bírálat eredménye, hogy Zichy valamivel megfontoltabban szervezte a harmadik expedíciót, amibe olyan jeles tudósokat is meghívott, mint Pósta Béla régész, Jankó János néprajzkutató és Pápay József nyelvész. Az expedíció eredményeit elsősorban e két utóbbi tudós tevékenységén keresztül mutattuk be, akik különválva az expedíció többi tagjától egyéni kutatásokat végeztek az obi-ugorok között.

zichy3terkep.jpg

A III. Zichy expedíció térképe

Jankó János (1868-1902) az Irtis és a Nagy-Jugan völgyében 3 hónapot dolgozott, "...összeírtam az osztják ház leltárát, megfigyeltem a halászatot és részben a vadászatot, feljegyeztem a szokásaikat, ahol kinyomozhattam ősvallásuk maradékait és mindent, amit életükről megtudhattam… gyűjtöttem 300 néprajzi tárgyat, 30 koponyát, 2 teljes csontvázat, készítettem 150 fényképet s az egész út minden napjáról pontos naplót vezettem."  Az osztják tárgygyűjtéssel teljes képet kívánt adni kultúrájukról, életmódjukról, vallásukról. Célja elérése érdekében néha a legszélsőségesebb módszerektől sem riadt vissza. Leitatta vendéglátóit, így rabolt ki több sírt a koponyákért, sírmellékletekért, ásatási leletekért, melyeket nem kapott volna soha meg az őslakosoktól. Nem véletlen, hogy a végén bérelt hajójával szabályosan elmenekült a hantiktól. Ő is fiatalon, 34 évesen hunyt el. Összesen 380 tárgyat őriz tőle a Néprajzi Múzeum Európa gyűjteménye.

40227_b(T).jpg                                                Hanti női ruha, Jankó János gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

Sokkal békésebben és csaknem egy évig végezte északi hanti/osztják kutatásait Pápay József, aki szintén életcéljává tűzte ki Reguly Antal – a fiatalon elhunyt nyelvész – Északnyugat-Szibériában gyűjtött, de feldolgozatlanul maradt hanti szövegeinek megfejtését és leírását. 1898-1899-es expedíciójával sikeresen teljesítette célját, sőt még azt a személyt is megtalálta, akinél Reguly gyűjtött évtizedekkel azelőtt.  Pápay Józsefnek szibériai kutatóútján nyelvészeti munkássága mellett még volt ideje és energiája a tárgygyűjtésre is. A Néprajzi Múzeumban található gyűjteménye 69 darab tárgyat tartalmaz, melyek mindegyike pontos földrajzi meghatározással és hanti megnevezéssel rendelkezik. Pápay József gyűjteménye az osztjákok életének szinte minden területét felöleli. Vannak közöttük a két alapfoglalkozást, a halászatot és a vadászatot reprezentáló eszközök, azaz íjak, a különféle állatok elejtésére szolgáló különböző típusú nyilak, kések, csapdák, hálók, hálókötőtűk, hálónehezékek, horgok és szigonyok. A gyűjtött anyag között találhatunk aprólékosan megmunkált kéregedényeket, rénszarvasprémből készült viseletdarabokat és egyéb tárgyakat, hangszereket és kultikus eszközöket is.

31780.JPG
Sámán halotti figurája, Pápay József gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

A hazatérő 3. Zichy expedíció eredményeit elismeréssel fogadták a szakemberek. Az expedíció jelentős érdemeket szerzett az archeológia, a néprajz, a nyelvészet és az állatföldrajz terén is. Zichy harmadik expedíciójának egyik elismerése, hogy 1898-ban a Magyar Földrajzi Társaság, 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta a grófot.

Bármennyire is délibábos volt Zichy eredeti elképzelése, bármennyire is hátráltatta időnként szeszélyes és kalandvágyó természetével a tudósok munkáját, Zichy Jenő felbecsülhetetlen érdeme, hogy jelentős anyagi áldozatot hozott a magyar tudomány érdekében.

Az őshaza nyomában 1.

2013.03.21. 16:38

A magyarság népi hiedelmek, a szájhagyomány, a nomád népekhez főződő szoros viszonyt tartotta meghatározónak népünk eredetét illetően. A nomád életforma és az ebből következő öltözködési, ruházkodási, hadviselési, szertartásbeli szokások voltak a meghatározóak, ha az eredet kérdése szóba került (török, hun, szkíta, stb. rokonság).

Az első magyar kutató Sajnovics János volt (18. sz.), aki megvetette nyelvünk rokonságának tudományos alapjait. Jezsuita szerzetesként Észak-Norvégia egy szigetén csillagászati megfigyeléseket végezve találkozott az itt élő őslakos lappokkal, akik nyelvében a magyarhoz hasonló szókészlettani, hangtani és alaktani egyezéseket kutatta (Demonstratio). A tudománytörténet a magyar nyelvnek a finnugor nyelvekkel való rokonságát igazoló korai kutatók sorában tartja számon Gyarmathi Sámuelt is, aki 1799-ben írta meg Affinitasát, mellyel a tudományos nyelvhasonlítás magyar megalapítója lett.

A 19. század 2. fele a magyar nyelvrokonság, a magyar etnogenezis feltárásának jegyében telt. A magyar őstörténet és rokonságelmélet kérdései közérdeklődésre tarthattak számot. A gyökereink, a rokonnépek iránti érdeklődésnek széles társadalmi bázisa volt. Ekkor még nem voltak élesen különvált tudományágak és a 19. században a finnugristák és a turkológusok sem különültek el élesen egymástól. Ugyanazok az emberek foglalkoztak mindkét nyelvcsoporttal (sőt, pl. kaukázusi nyelvekkel is), legfeljebb utólag soroljuk őket ide vagy oda annak alapján, hogy mely nyelvekkel kapcsolatban végezték a legjelentősebb munkát. A hazai összehasonlító finnugor nyelvészet nagy korszaka a 19. század második felére tehető, s ezt az időszakot Hunfalvy Pál (1810–1891) és Budenz József (1836–1892) neve fémjelzi. Ők kizárólagos érvénnyel fogalmazták meg az uráli rokonságot, bebizonyították, hogy a magyar–török nyelvi egyezésnek nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (pl. finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Tudományos vitapartnerük Vámbéry Ármin, a nagy kelet-kutató lett. Az ő tudományos vitájukat nevezzük ugor-török háborúnak, ami csaknem 20 évig tartott. A közvélemény sokkal inkább szimpatizált Vámbéryvel, mint Budenzcel, aki ennek ellenére megnyerte a tudományos vitát.

Vámbéry.jpgVámbéry Ármin Kelet-kutató

A magyarok közül először, még a nyelvészek vitája előtt indult kutatóútjára Oroszországba, majd Északnyugat-Szibériába Reguly Antal, aki élete céljául finnugor rokonságunk bizonyítását tűzte ki. Ebben az időben még nem volt világos, hogy a nyelvrokonság nem azonos a genetikai és kulturális rokonsággal, ezért átfogó vizsgálatot szeretett volna megvalósítani, melynek során tanulmányozni kívánta az oroszországi finnugor népek külsejét, tulajdonságait, életformáját, alkotásait, viseletét, szokásait és mitológiáját.

reguly068-1.jpg

A cseremiszek (marik), a votjákok (udmurtok) és a baskírok földjén át jutott az Urálhoz. Az Urálon átkelve 1843 decemberében ért el a vogulokhoz (manysikhoz). A vadászat miatt elfoglalt férfiakkal a téli hónapokban Reguly nem igen tudott huzamosabb ideig dolgozni. Kivételt képeztek az idős emberek, akik betegség, vagy egyéb problémák miatt már nem jártak rendszeresen vadászni. Reguly egyik legkitűnőbb adatközlője, a 60 éves Baktyiar volt. Tőle Reguly nemcsak vogulul tanult, hanem sok fontos részletet megtudott a vogulok életéről, hitvilágáról és népköltészetéről. A Néprajzi Múzeumban lévő közlekedési eszközök, épületek modelljeit, amelyeket méretükből adódóan Reguly nem tudott eredetiben elhozni, nyelvmestere és kísérője, Baktyiar készítette 1844 elején. Március végén Reguly ismét útra kelt, az Irtis mellékén eljutott Demjanszkig, majd a Konda vidékére ment. Valószínű, hogy innen származnak azok a Néprajzi Múzeumban található csalánvászonból készült dúsan hímzett női ingek, amelyek motívumai gazdag szemantikai tartalommal bírnak.

2152.e.JPG
Csalánszövet ruha, Reguly Antal gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

A Konda folyón élő obi-ugor családoktól Reguly a Pelim, majd a Szigva folyó mentén élőkhöz folytatta útját. Részben csónakon, részben erdőn, mocsáron át, gyalog jutott el közéjük. Az itteni voguloknál elsősorban a halászat módszereit tanulmányozta, akik a halászat két alapvető formáját gyakorolták, a rekesztő- és a kerítőhalászatot, de ismerték a lékes és fáklyás halászatot is. A Néprajzi Múzeumban őrzött halászati eszközök nagy része is innen származik.

A Szigva folyó torkolatától Reguly az Ural felé vette útját, ahol egy rénszarvastartással foglalkozó, nomadizáló életmódot folytató vogul családdal ismerkedett meg. Így a vadászó és halászó életmódot folytató családok után bepillantást nyert a réntartók életébe is. 1844 október 8-án érkezett meg Obdorszka, az északi osztjákság egyik központjába, a mai Szalehardba. Itt írta le az első osztják szövegeit, melyeket az Obdorszkba adófizetés miatt összegyűlt hantiktól gyűjtött. Október 22-től november elejéig az Urál hegyeit, hágóit járta, átkelt a tundrák vidékére, és eljutott egészen a Jeges-tenger partjáig. A téli hónapokat Berjozovóban töltötte. Itt írta le az osztjákoktól gyűjtött énekek jelentős részét, úgy, hogy a nyelvet még nem ismerte eléggé. Tolmács nélkül, heteken át szinte megállás nélkül dolgozott. Azonban anyagi okokból, állandósuló fejfájásai és az ellene irányuló áskálódások miatt 1845 tavaszán kénytelen volt munkáját félbeszakítani és visszamenni Kazanyba. 1845 márciusától 1846 nyaráig a mordvin és a cseremisz nyelveket vizsgálta, de tárgygyűjtéseket is végzett közöttük, mely főleg női viseletből állt.

1846 nyarán érkezett vissza Szentpétervárra, ahol az Orosz Földrajzi Társaság megbízásából még elkészítette az Észak-Urál térképét, ami ma is Szentpéterváron található.

A 92 tételből álló, Magyarországra küldött gyűjteménye a maga korában páratlan volt Európában. Kívánsága szerint tárgyi anyaga a Nemzeti Múzeumba került, ahol az anyag egy részét a Régészeti Osztály, más részét a Természetrajzi Osztály beleltározta. Reguly 72 néprajzi jellegű tárgyából 21 soha nem került be a Néprajzi Múzeum törzsanyagába, mert molyrágás következtében megsemmisültek. A biztosan nevéhez köthető néprajzi tárgyak száma 49.

2161.JPG

Hanti női nyakék, Reguly Antal gyűjtése (Néprajzi Múzeum)

Reguly úgy halt meg 1858-ban, hogy szibériai terepkutatásának nagy része feldolgozatlan maradt. Kutatók több nemzedéke tűzte ki elsődleges céljául Reguly páratlan folklór gyűjtésének megfejtését. Róluk, sikereikről szól a következő előadás.

süti beállítások módosítása