A keleti szlávok és a finnugor népek kapcsolata az I. évezred végéig nyúlik vissza, hiszen már a kialakulófélben lévő Novgorodban és a hozzá tartozó földeken együtt éltek a finnugor eredetű őslakók és a keleti szláv bevándorlók. A novgorodi orosz–finnugor együttélés bizonyítékai többek között a nyírfakéregre rótt levelek, üzenetek, amik azt is bizonyítják, hogy itt éltek olyan emberek, akik karjalai nyelven tudtak írni-olvasni.

Karjalai nyírkéregre írt szövegemlék Novgorodból, 13. század

A 11–12. század folyamán keletkezett „Régmúlt idők krónikája” ugyancsak számtalan finnugor vonatkozású adatot megőrzött. Például felidézünk a krónika segítségével egy finnugor sámánszertartást, ami a sámánok révülésének legkorábbi leírásai közé tartozik.

Az időben előre haladva bemutatjuk, hogy a 14. században Moszkva már felfutóban lévő dinamikus hatalmi központ volt, amely lendületesen terjeszkedett a világ mind a négy égtája, így Kelet felé is, ahol a volga-permi finnugorok éltek. Elsőként a komik lakta terület került Moszkva fennhatósága alá (1478-ban), ahol az oroszok hatalmuk megszilárdítására felhasználták a 14. században létrehozott Permi Püspökséget is. Ennek első vezetője Permi Szent István, polgári nevén Sztyepán Hrap permi érsek volt. Jól ismerte a zürjének életviszonyait, jellemét és nyelvét is. Ő indította meg a komik keresztény hitre térítését. Először a Pam nevű fősámán vezette fegyveres ellenszegülést kellett megtörnie, utána kezdhette el a céltudatos hittérítést. A komik leigázása nem menterőszak nélkül. Megrázó részleteket hallhatnak az előadáson résztvevők a fősámán ősi hite melletti érveléséből, de betekintést kapnak a komik ősi vallásának részleteibe is.

Komi ábécé

Az oroszok keleti terjeszkedésének legfőbb akadálya az Arany Horda és annak utódállamai voltak.  Az Arany Horda mongol állam volt a mai Délnyugat-Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán területén, amely a Mongol Birodalom széthullása során, az 1240-es években alakult ki. Az 1440-es évek elején szétesett. Vallási szempontból a Horda vezetése alapvetően toleráns volt: még az orosz ortodox egyházat is felmentette az adófizetés alól. A keresztény alattvalók földjeit jelentéktelen periférikus területeknek tekintették, és nem is szenteltek nekik sok figyelmet, ha rendszeresen adót fizettek. Az utódállamok közül Moszkva fő ellenfele a Kazanyi Kánság volt. A Kazanyi História tanúsága szerint az ő oldalán harcoltak a mordvinok, a tatárok oldalán pedig a „gonosz” cseremiszek. A leírások azt sejtetik, hogy a cseremisz gyűjtőnév: a marikkal együtt e név alá sorolt udmurtok és a csuvasok is harcoltak a tatár érdekekért. 1524-ben az oroszok csapatai vízi úton indultak Kazany bevételére, de a Volgán feltartóztatták őket a cseremiszek és megsemmisítették az orosz hajóhadat.

1530-ban egy orosz fegyverszállítmányra csaptak le a cseremiszek: fegyvereket, köztük faltörő eszközöket és ágyúkat zsákmányolván. A 16. század közepén fordult a hadiszerencse. Rettegett Iván cár (1533–1584) újult erővel fogott a volgai népek meghódításához, kihasználva a Kazanyi Kánság belső válságát is. A fél évszázados küzdelem végül Moszkva javára dől el (1552).

                                                                                   Kazany, 1552.

Az előadáson röviden kitérünk a legendás orosz cár, Rettegett Iván személyére, uralkodására is, hiszen ő alatta kezdődött meg a Volga-Káma menti finnugor népek Oroszországhoz való csatolása. Bemutatjuk, hogy fél évszázados küzdelem után a Volga-menti népek végérvényesen orosz uralom alá kerültek.

Ilja Repin: Rettegett Iván megöli fiát c. festménye

Az új hatalom igen súlyos terheket rakott a meghódított Volga-vidéki finnugor és török népek vállára. Az adóterhek elviselhetetlenek voltak, az orosz betelepülés a legjobb termőterületeitől és erdeitől fosztotta meg az őslakókat. A történeti tények ellentmondanak annak a propagandisztikus nézetnek, hogy az orosz hatalom felvirágzást hozott a nincstelen és barbár volgai népek életébe. A valóságban kemény, céltudatos kolonizáció folyt a Volga mentén, előkészítve a terepet a további orosz terjeszkedéshez Szibéria felé.

Végezetül képek és tárgyak segítségével röviden bemutatjuk a mordvinok, a marik, az udmurtok és a komik néprajzi sajátosságait, hitvilágát és szertartásait.

     Hegyi mari asszony, 19. sz. vége-20. sz. eleje

Mari/cseremisz kendő a 19. századból, Jankó János gyűjtése

                                   Mari/cseremisz áldozati szertartás a szent berekben, 19-20. sz. fordulója

                                                                 Mari áldozati tárgy az isten fája részére